Nyugat-Európától Északkelet-Szibériáig és Koreáig, Kis-Ázsiában, a Himalája régiójában, Dél-Indiában, Kínában, Japánban, Indokínában, Szumátrán, Jáván és Északnyugat-Afrikában él.

Általában az édesvizek környékén él, Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben, Dél- Délkelet-Ázsiában a mangrove mocsarakban, a bizonytalan helyzetű közel-keleti állomány (fél)sós mocsarakban is megtalálható.

Magányosan él, a párzási időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is. A kotorék bejárata a víz alatt is nyílhat, de ez a vélekedésekkel ellentétben nem általános.

Tápláléka változatos lehet, de döntően halakból, emellett kétéltűekből, rákokból, esetleg pézsmapocokból és egyéb rágcsálókból, olykor gerinctelen állatokból - kagyló, nagyobb, vízben élő rovarok, rovarlárvák - áll. Az elfogyasztott halak mérete, faja adott vízterülettől függ, de általában a kisebb, úszás közben könnyen elfogyasztható, tömeges fajokat zsákmányolja. Esetenként jóllakottan, játékból is halászik.

Idejének csak kis részét tölti a vízben vadászattal és játékkal, döntő részben - a többi emlős ragadozóhoz hasonlóan - a vízparton, vackában pihen, alszik. Többször megfigyeltek télen egész vidracsaládokat, amint a vízparton "szánkóztak". Jó magasra felmásztak a parton, aztán a hasukon csúsztak le a lejtőn. Zsírréteg nem védi a kihűléstől a vízben, csak bundájának víztaszítósága, zsírossága és tömöttsége. Körülbelül 10 méter mélységbe és 1-2 percig merül maximálisan.

Természetes ellenségei - róka, nagyobb ragadozó madarak - inkább csak a kölyköket veszélyeztethetik.

Kitüntetett párzási időszak általában nincs, a környezeti feltételek miatt előfordul szezonalítás, a kölykök születése ilyenkor a táplálékban bővebb időszakhoz kötődik. A nőstény 62 napi vemhesség után 1-4 (5), leggyakrabban 2 kölyköt hoz világra. A kölykét 3 hónapig szoptatja, de jelentős ideig, esetleg több mint egy évig együtt maradhatnak. 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. A nőstény esetleg csak két évenként nevel kölykö(ke)t. A hím nem vesz részt a köly(k)ök felnevelésében. Potenciális életkora tíz év felett van, de természetes élőhelyein ennél jóval kisebb a várható élettartama.

Az európai vidra egész kontinensünkön veszélyeztetett faj, több nyugat-európai országban, illetve egyes jellemző élőhelyén ki is pusztult, jó néhány helyen próbálkoznak a visszatelepítésével, visszatelepülésének segítésével. Egyes területeken (Németország, Brit-szigetek középső része) ez mérsékelt sikerrel is járt.

A faj korábbi visszaszorulásának okai nem tisztázottak részleteiben, de a táplálékállatok mennyiségének csökkenésén, az élőhelyeinek átalakításán, a közúti forgalom növekedésén, a műanyag alapanyagú hálók, varsák elterjedésén felül a szennyezőanyagok (PCB-k, DDT, egyéb halogénezett szénhidrogének és egyes nehézfémek) ehhez minden bizonnyal hozzájárultak.

Magyarországon kiemelkedően sok vidra él Európa más országaihoz viszonyítva, elsősorban a Dél-Dunántúl halastavainál.

Fokozottan védett faj, hazai veszélyeztető tényezői a vizes élőhelyek pusztulása (a Kiskunság és Nyírség kiszáradása, halastavak számának csökkenése, vízpartok betonozása, parti növények irtása), vízközeli autóutak építése (gyakran elgázolják őket) és egyes vidrákról alkotott tévhitek („nagyon sok halat eszik, gyorsan elszaporodik”). Hazai körülmények között a szennyezőanyagoknak kevesebb szerepe van a veszélyeztető tényezők között, de a vízi tápláléklánc csúcsán álló élőlénynél potenciális veszélyként felsorolható. 1995-ben az Alapítvány a Vidrákért vezetésével országos mozgalom indult a vidrák megmentésére és a populáció megfigyelésére.

Állatkertekben korában gyakrabban tartott faj volt, mint manapság. Napjainkban fogságban elsősorban közeli rokonát, az ázsiai törpevidrát tartják. Magyarországon állatkertek közül jelenleg egyedül a Szegedi Vadasparkban tartanak egy hímet. Ezen kívül fogságban a Lábod-Petesmalmi Vidraparkban találkozhatunk vidrával Magyarországon.